Péntek 13.

Megalázó nap voltál, reggeltől éjjelig.. micsoda jelentősége van ennek a számnak..:)

Újabban rászoktam a kontyokra/sál a hajba dolgokra. Néha még jól is áll. A mai napit nagyon szerettem, bár eléggé kezelhetetlen hajjal keltem. Nem volt kedvem szenvedni vele így fogtam a lila sálat és hello. Totálisan feldobta a napom, persze miután megláttam magamról egy képet, vissza is zuhantam a földre. De attól még a lilát szeretjük, a többit meg leszarom. *.*

Este van, Edvin Martont hallgatok. London, B..túl sok minden jár mostanában az eszemben. Sokszor hallottam, hogy hatalmas nőcsábász...de azt hiszem a legtöbb zseniális zenész az. Megállítja nekem az időt és csak libabőrt hagy. Azt a fajta érzést adja neked, mikor azt kívánod, bár igazán úgy tudnád érezni a zenét, akár egy zenész..és játszanál, még erő van benned. De szeretném azt az érzést. Persze, csak hallgatva..ez sem rossz így.



Zene, pillanatok, szenvedély. Annyira hiányoznak mostanában ismét az életemből. Persze már rég megtanultam, hogy én tehetek erről. A zenéről egész egyszerűen lejjebb szoktam, mióta itt vagyok. A pillanatok sokszor imádnivalóak, élménydúsak..sokszor szürkék, a szenvedély sehol nincs.
Valami olyasmit írtam Zs-nek, hogy talán a legnagyobb baj az életemben, hogy úgy üldözöm a szenvedélyt, a szerelmet, a kapcsolatokat, mintha mindig a tökéletest keresném mindenben. Valaki megtaníthatna a többi verzióra is...:)