Cobain - Come as you are

Come as you are, as you were, as I want you to be.
As a friend, as a friend, as an old Enemy.
Take your time, hurry up, choice is yours, don't be late.
Take a rest, as a friend, as an old memory.

Memory ah, Memory ah, Memory ah.


Come doused in Mud, soaked in Bleach, as I want you to be.
As a trend, as a friend, as an old Memory ahhh.

Memory ahh, Memory ahh, Memory ahh.

Chorus:
And I swear that I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun

--Instrumental--

Memory ahh, Memory ahh, Memory ahh, Memory ahh. (Don't have a Gun.)

Chorus:
And I swear that I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun
No, I don't have a gun
(Memory ahh, Memory ahh)

Általában az ember fél kimondani dolgokat, mert akkor tényleg és igazán valóságossá válnak. De mi van, ha én ki merem mondani, de nem merem ide leírni? Nem ennek van több értelme? Mert hiába törölhetem ki bármikor, ez akkor is jobban szembeállít a dolgaimmal, nem? Vagy csak képzelődöm és a migrén beszél belőlem?

Túl sok a kérdés, kevés a pont.

Fájt már valaha annyira a fejed és az életed egyszerre, hogy szó szerint kapartad kínodban a falat?

Túl sok a kérdés, kevés a pont.

Talán nem mindig döntünk jól.
Talán néha megbánjuk.
Talán túlságosan is egyedül maradunk.
Talán félünk is.
Talán lennének más, elfogadhatóbb alternatíváink.
Talán szeretnénk néha inkább azokkal próbálkozni.
Talán lehetnénk mások.
Talán a körülményeink is lehetnének mások.

De nem vagyunk mások.
Azok vagyunk, akik és ahogy.
Elvekkel.
Olyan háttérrel, amilyennel.
Rossz döntésekkel.
Egyedül.
Mégis véghez kell vinnünk, azt, amiért rosszul kellett, hogy döntsünk.
Talán, akkor eljutunk egy olyan élethez, ahol már dönthetünk kedvünk szerint.
..fenntartások és bírálatok hegye nélkül.
Ahogy nekünk tetszik.

Egyedül.
De szabadon!


Túl sok a kérdés, kevés a pont.

Nem akarom ezt.
Nem akarom hallani ezt a sok fájdalmat.
Nem akarom érezni én is.
Elég a sajátom.
Azt sem akarom érezni.
Nem akarok együtt érezni.
Megint, még mindig, ismét és újra...
Nem akarok érezni sem...így nem.
Nem akarom Lisa Gerrardot hallani, nem akarom megnlzni a Man on fire-t.
Nem akarom minden egyes rohadt porcikámban érezni ezt a dalt és ezt a rengeteg fájdalmat együtt.

Sok.
Érted?
Bárki is vagy, értsd végre meg!
Túl sok!

Élni akarok, érted amit mondok??
Élni, mint a többi normális egyetemista.
Ki akarom élvezni minden egyes rohadt percét.
Bulikat akarok, nevetést és sok tanulást.
Embereket akarok.
Újakat.
Sokat.
De nem túlságosan sokat.
Csak eleget.

Önző akarok  egyszer végre én is lenni, érted?
Önző.
Boldog.
Önfeledt.


Miért olyan rohadtul lehetetlen ez?
Miért kell megnehezíteni az egyébként sem nyílegyenes utamat?
Mikor lesz végre elég?
Mikor kapok szabadságot?



Túl sok a kérdés, kevés a pont.

Ejj, azok a feltáratlan vágyak..

Sokszor van, hogy az ember egyszerűen csak elkezd gondolkozni. Gondolkozni jövőn, múlton, napi dolgokon, emlékeken, kapcsolatokon, embereken, a saját kis életén..
Nem tudom, mi jön, nem szeretem, mikor valamit nem tudok irányítani. Amiért hiába teszek, nincs elég befolyásom. Persze egyetlen kivétel ez alól az emberi kapcsolataim. Azokat sosem tudnám tudatosan irányítani, képtelen lennék marionette-babákként kezelni azokatt, akik körülvesznek vagy akikkel nap, mint nap találkozom. Nem tudnám kavarni a szálakat, úgy, hogy azok a végén nekem kedvezzenek. Undorodom ettől. Furcsa kettősség, de igyekszem hű maradni az elveimhez, már ha az embernek 19 évesen lehetnek szilárd elvei. Mégis úgy érzem, elég löketet kaptam, ami segített a saját kis szabályrendszeremet kialakítani.
Az a sok bizonytalanság és kétség, amikkel tele vannak a mindennapjaink...Annyira szörnyű ez az egész.. Akár a saját életén gondolkozik az ember lánya, akár másokén. Olyanokén, akiket szeret.. Nem tudom melyik nehezebb. Talán hallgatni és tehetetlennek maradni, az a nehezebb. Annál nincs rosszabb. Mikor érzed a barátaid fájdalmát, de te nem tudsz, képtelen vagy segíteni vagy akár könnyíteni a lelkükön. Talán azért, mert keveset tapasztaltál, talán azért, mert épp túl sokat. Csak sajnos, vagy nem sajnos, nem ugyanúgy épülünk fel. Nem ugyanazok az akadályok keresztezik a bukdácsolásainkat...hiába érezzük egymást emberileg és lelkileg annyira közel. Van, aki nagy családba születik, szerető családba, testvérek mellé, ambíciózus anya mellé, aki egy hang miatt a tűzbe menne a gyermekéért. Vagy kisebb családba, gondok közé ugyanúgy, de mégse annyira egyedül. Kevesebb a mosoly, egyre kevesebb. Vagy talán az a jobb, ha az ember egyedül születik bele egy reménytelen házasságba, mint egyfajta mentőöv? Nem tudnám megmondani. Csak egy oldalát ismerem ennek az egész életszerű valaminek, amit taposunk. Nem tudom, még sejteni se mindig vagyok képes..
Talán azt mondanánk elsőre, hogy persze a nagy család, a boldog gyerekkor és a testvérek az, amit minden józan ember választana. De mi van, ha az az élet sem ilyen habos? Mi van, ha az olyan ember, hiába kap jó adottságokat, testben és észben, sok barátot és kapcsolatot, hiába válik ambiciózussá maga is, makaccsá és emberivé, hogyha a lelke nem lehet teljes? Mi van, ha hiába tesz meg mindent az életért, ha az élet mindig és mindig csak nagy farönköket és szakadékokat terel elé? Jobb az, ha kisebb vagy inkább más problémákkal van tele a gyerekkor, magányosan, egyedül, saját világban, ugyanolyan erősen, de mégis törékenyebben mint bárki más? Vajon attól leszünk-e igazán emberek, amit otthonról hozunk vagy kell hozzá az ember saját tudata is? De, hogyha az kell, elég -e az, hogy hű marad a családi örökséghez, tisztelethez, gondoskodáshoz..vagy a fájdalomtól érünk igazán egyre inkább emberré? Miért fáj jobban az élet annak, aki át is gondolja? Miért érdemlik azok az emberek az igazi fájdalmat, ha emiatt sosem lehetnek önfeledtek, butácskák, naívak..tudatlanok. Persze idézőjelben. Miért kell ilyen embereknek is lennie? ha minden ember, asszony és férfi egyforma, miért fáj az egyik lelke jobban, ha fájdalom éri? Miért van öntudat néhány emberben és hogy formálhatja azt leghelyesebben, úgy hogy kevéssé sérüljön, mégis hasznos maradjon?
Egyre kevésbé értem az embereket. A gondjaikat, a fájdalmukat..





Vajon a rossz után tényleg jön jó, vagy csak ebbe könnyebb kapaszkodni?

Túl sok a kérdőjel, kevés a pont.

Ashes to ashes...

Sok a kérdőjel, kevés a pont.

Szombat este ne kapcsold be a tvt....

Az ember egy idő után immunissá válik a saját fájdalmára. Megtanul vele együtt élni, a végén azt hiszi kiölt magából mindent. Éli az életét, ami valamiért nem az igazi, érzi, hogy nem az, de nem tehet ellene semmit. Képtelen ellene tenni. Úgy érzi nem tehet mást, mint sodródik. De a sodrás nem elég erős, mert nem jön semmi, csak a másnap. De a másnap ugyanolyan, mint az előző.
Aztán unalomból lapozgatja a tévét, talál egy jónak tűnő filmet. De persze nem egy bugyuta film lesz. Mélyen szívbe markol és előfakaszt minden egyes szikrát a régi fájdalomból és akkor eszébe jut, hogy hiába telik az idő, mégis a lelke ugyanúgy romokban van, mint egy nappal vagy évvel előtte.

http://www.youtube.com/watch?v=IhoXEq3MdVA

Mikor lesz ennek vége? Mikor lehet nyugtom?

Sok a kérdőjel, kevés a pont.

Henry Howard - The Means to attain Happy Life

The Means to attain Happy Life
by Henry Howard (1516 – 1547)


Martial, the things that do attain
The happy life be these, I find:—
The richesse left, not got with pain;
The fruitful ground, the quiet mind;

The equal friend; no grudge, no strife;
No charge of rule, nor governance;
Without disease, the healthful life;
The household of continuance;

The mean diet, no delicate fare;
True wisdom join'd with simpleness;
The night dischargèd of all care,
Where wine the wit may not oppress.

The faithful wife, without debate;
Such sleeps as may beguile the night:
Contented with thine own estate
Ne wish for death, ne fear his might.
Alternative wording, in modern English:
My friend, the things that do attain
The happy life be these, I find:
The riches left, not got with pain;
The fruitful ground; the quiet mind;
The equal friend; no grudge; no strife;
No charge of rule, nor governance;
Without disease, the healthy life;
The household of continuance;
The mean diet, no dainty fare;
Wisdom joined with simpleness;
The night discharged of all care,
Where wine the wit may not oppress:
The faithful wife, without debate;
Such sleeps as may beguile the night;
Content thyself with thine estate,
Neither wish death, nor fear his might.

Kedvenc a sok közül, de feldolgozásnak isteni!

Planet Funk - Chase The Sun

Resistance

Is our secret safe tonight
and are we out of sight
Or will our world come tumbling down?
Will they find our hiding place
is this our last embrace
or will the walls start caving in?

It could be wrong, could be wrong, but it should have been right
It could be wrong, could be wrong, to let our hearts ignite
It could be wrong, could be wrong, are we digging a hole?

It could be wrong, could be wrong, this is out of control
It could be wrong, could be wrong, it can never last
It could be wrong, could be wrong, must erase it fast
It could be wrong, could be wrong, but it should have been right
It could be wrong could be....

Love is our resistance
They'll keep us apart and they wont to stop breaking us down
Hold me
our lips must always be sealed

If we live a life in fear
I'll wait a thousand years
just to see you smile again

Kill your prayers for love and peace
You'll wake the thought police
we can't hide the truth inside

It could be wrong, could be wrong, but it should have been right
It could be wrong, could be wrong, to let our hearts ignite
It could be wrong, could be wrong, are we digging a hole?

It could be wrong, could be wrong, this is out of control
It could be wrong, could be wrong, it can never last
It could be wrong, could be wrong, must erase it fast
It could be wrong, could be wrong, but it should have been right
It could be wrong could be....

Love is our resistance
They'll keep us apart and they wont to stop breaking us down
Hold me
our lips must always be sealed

The night has reached it's end
We can't pretend
We must run
We must run
Its time to run
Take us away from here
Protect us from further harm
Resistance

Kicsi Dominámnak, a régi idők kedvéért:)

Kell ennél szebb látvány?:)