Mit miért teszünk..

Ez foglalkoztat mostanában. Állandóan ellentmondásokba ütközöm. Azt mondom, nem értem az embereket, de ugyanakkor, látom az okot. Csak nem is tudom, talán nem tudom felfogni.

Vagy valami ilyesmi lehet. Csak gondolkozom, és így ismét túlkomplikálom az egész helyzetet. Meg kéne tanulnom nem gondolkodni. Majd egyszer megkérdezem Ivettet, hogy csinálja. De most komolyan, ha szabadságra vágyik és változatosságra, pörgésre, miért van mégis egy olyan emberrel, akit nem izgat igazán, ha nem lesz. Majd eldől. Nem értem, mert ha még egy városban laknának. De nem. Fölösleges idő és pénzpocsékolás.

No és arról beszél, hogy az illető őt 10000000%, hogy szereti. Komolyan nem gondol bele, hogy ez csak a máz? Mindkettő azt mondja a másiknak, hogy szereti, de náluk ez csak, mint szó van jelen. A szerelmet nem ilyennek képzeli és érzi egy átlag ember, legalábbis én azt gondolom.

Tökéletesen megfelelnek egymásnak. Ló helyett...

Az egészben azt találom a legviccesebbnek, hogy állítólag a történteken egyáltalán nem kellett volna felháborodnom, hiszen tudom milyen lány. De most ez tényleg komoly? Az én hibám, ha a csaj ráhajt a pasimra? Ne nevettess már.. Röhejnek tartom, hogy ilyennel védekeznek. Tegnap azt írta utoljára nekem Ivett, hogy most hogy elmondtam Lacikának a dolgot kvittek vagyunk. Ezt se igazán tudom felfogni. Mármint, hogy úgysem veszti el Lacit, neki amúgyis tökmindegy mi lesz velük, akkor hol vagyunk mi kvittek? Áh. Zavaros post lett ez, a gondolataim összetettebbek voltak. Nem tudok ma fogalmazni, se kifejezni magam. Igazából este komolyan odáig jutottam, hogy leszarom az egészet. Most is ezt gondolom, teljesen meg vagyok erről győződve.

Azonban kíváncsi leszek mi lesz hétfőn. Komolyan.:D Megmondtam a drágának, hogy nem fogok felhajtást csapni, nem fogom beégetni mások előtt, de nem menekül és ennyivel nincs lezárva. Kíváncsi vagyok, hogy ha nem a monitor előtt ül, hanem szemtől szembe vagyunk, akkor is tud e ilyen nagylány lenni. Ahogy láttam tegnap, próbál felülkerekedni önmagán, sőt inkább rajtam. Előjött a kis felsőbbrendű feelingje. Olyan aranyos. Viszont élőben más lesz, elkezd majd magyarázkodni, hebeg habog, közli, hogy őt amúgy se érdekli ez az egész. Konkrétan nem mer majd beszélni a dolgokról. Ahogy sosem. Az a baj vele, hogy túl kiszámítható. Tudtam, hogy ez lesz, meg is mondtam a buszon. Viszont valahol reméltem, hogy csak eltúlzom a dolgokat. Hát nem. Ez van. Az mindkettőnk legnagyobb hibája, hogy megelégedtünk és leragadtunk a másiknál. Vagyis neki még most is tökéletesen megfelelnék, ha nem nyitottam volna akkor este ki a szám, de még akkor is olyan lenne minden, ha csak úgy csinálnék látszólag, mint régebben. Azért ez vicces. Miért nincs szüksége egy embernek valódi beszélgetésre, és szoros kapcsolatra? Oké, hogy másképp kódolták, de mindig azt gondoltam, hogy ezek alapvető emberi szükségletek, lelki hülyeségek, amikre mindig és minden ember vágyik legbelül. No mindegy, jól megmondtam a frankót a semmiről. Igyekszem az életem és a gondolataim folyamatosan átütemezni, nem gondolkodni ezen. Csak még friss, én meg szeretek agyongondolni mindent.

A legnagyobb bajom igazából csak az, hogy mi lesz a suliban. Mivel mi snekihez nem csapódtunk osztályszinten sem és suliszinten sem. Érdekes lesz. Mert nem az ember fog hiányozni, hanem hogy szünetekben ne a falat bámuljam. De majd kitalálom. Nem maradok egyedül, max egy kicsit felhúzok a napi 6-7 órára egy burkot, másik arcot. Azt már rég eldöntöttem, hogy elhatárolódom a sulis emberektől és dolgoktól, amennyire csak lehet; ahogy anno chattel is volt. Először hiányzott, szar volt, de már nem érdekel és nem is motivál semmi, hogy visszamenjek.

Más.

Rájöttem, hogy nem szeretek itt, bloggeren. Hiányzik blogolom, akkor is, ha az is szar volt. Csak mégis, annak volt egy hangulata, amit úgy érzek elvesztettem. Majd lesz valami, még kigondolom.