Az ember egy idő után immunissá válik a saját fájdalmára. Megtanul vele együtt élni, a végén azt hiszi kiölt magából mindent. Éli az életét, ami valamiért nem az igazi, érzi, hogy nem az, de nem tehet ellene semmit. Képtelen ellene tenni. Úgy érzi nem tehet mást, mint sodródik. De a sodrás nem elég erős, mert nem jön semmi, csak a másnap. De a másnap ugyanolyan, mint az előző.
Aztán unalomból lapozgatja a tévét, talál egy jónak tűnő filmet. De persze nem egy bugyuta film lesz. Mélyen szívbe markol és előfakaszt minden egyes szikrát a régi fájdalomból és akkor eszébe jut, hogy hiába telik az idő, mégis a lelke ugyanúgy romokban van, mint egy nappal vagy évvel előtte.
http://www.youtube.com/watch?v=IhoXEq3MdVA
Mikor lesz ennek vége? Mikor lehet nyugtom?
Sok a kérdőjel, kevés a pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése