Ma reggel felébredtem, láttam süt a Nap és gyönyörű az idő. Éreztem a tavaszt. Úgy döntöttem, megtisztítom az ablakokat itt az emeleten. A tetőablakaim és az előszobait, aminek olyan hülyén szar az alakja. Utálok ablakot pucolni, de legfőképp tetőablakot. Hálátlan egy meló. De most nem éreztem semmi utálatot vagy nyűgöt, csak olyan kedvem volt, hogy megpucoltam az ablakot. És tiszta lett. Mindegyik. Most pedig szakad az eső. fél hat van. A munkámnak annyi. Nem értem. Minek csinál az ember valamit, ha az órák, percek múlva semmivé lesz? Nem vagyunk mi Don Quijote-k. Akkor mégis miért? Mert addig a pár óráig szépen ki lehet látni? Szépen süt be a Nap, egy folt sincs... De csak pár óráig, csak múló állapot. Akkor mégis miért csináljuk?

Rá kéne jönnöm. És most nem az ablakpucolás értelmére gondolok..