Jópár hete már, hogy olvastam az egyik portálon egy cikket. A kisgyerekek félelmeiről szólt. Egy anyuka írta le tapasztalatait a témával kapcsolatban, mind a kisfia, mind a saját elfelejtett és még el nem felejtett félelmeivel kapcsolatban. Aztán a cikk után még több száz olvasó írt hasonlóként. Igazán érdekes volt egyet-kettőt olvasni. A napokban viszont, most, hogy ilyen szeszélyes az időjárás és a szél nem kímél semmit, a tetőtér rejtelmes hangjai is előkerültek. Arra gondoltam hát, hogy összeszedem egy-két régebbi és nem olyan régi gyerekes félelmemet. Én mindig féltem a mozgólépcsőtől, a mai napig sem megyek vele szívesen. Jó, bár már tudom, hogy nem fogja beszippantani a lábam, ha nem lépek le időben, de ez mégis valahogy belémivódott. Olyan ez, mint hogy egész kicsi korom óta féltem attól, hogy be fognak hozzánk törni. 3-4 hónappal ezelőttig féltem tőle.. jó idősebb koromban tudatosult, hogy nem...de aztán este mikor megroppant a laminált padló, vagy megzörrent valami, mindig rámjött a frász. Ennek az vetett véget, amikor padlásszobám lett, majdnem 17 voltam már. A padlássz
obának az volt az átka, hogy mögötte meghagytuk a padlást eredeti funkciójában. Namost az ott sem szigetelve nem volt, se semmi.. és hát a szél fújt, én pedig megszoktam az idegölő zajokat. Azóta jókat alszom.Még egy félelmem volt, vagyis tart még ma is. Mégpedig, hogy írtózom az egerektől és a bogaraktól, pókoktól. Magam sem értem, mégis olyan hisztérikus rohamaim és félelemérzetem van, ha meglátok egyet, hogy az valami hihetetlen, pedig már nem az oviba járok.. Történt egyszer, hogy mikor kész lett a padlástér, fennt volt már egy-két bútor, össze-vissza rakosgatva, az egyik alatt egyszer megláttam egy döglött egeret. Komolyan mondom, akár szégyen, akár nem..elsírtam magam, annyira megijedtem. De most komolyan, mikor hirtelen valami megdöbbent és megijedsz tőle, olyannyira, hogy a szíved egy pillanatra kiugrik a helyéről, az valami vérfagyasztó érzés.
obának az volt az átka, hogy mögötte meghagytuk a padlást eredeti funkciójában. Namost az ott sem szigetelve nem volt, se semmi.. és hát a szél fújt, én pedig megszoktam az idegölő zajokat. Azóta jókat alszom.Még egy félelmem volt, vagyis tart még ma is. Mégpedig, hogy írtózom az egerektől és a bogaraktól, pókoktól. Magam sem értem, mégis olyan hisztérikus rohamaim és félelemérzetem van, ha meglátok egyet, hogy az valami hihetetlen, pedig már nem az oviba járok.. Történt egyszer, hogy mikor kész lett a padlástér, fennt volt már egy-két bútor, össze-vissza rakosgatva, az egyik alatt egyszer megláttam egy döglött egeret. Komolyan mondom, akár szégyen, akár nem..elsírtam magam, annyira megijedtem. De most komolyan, mikor hirtelen valami megdöbbent és megijedsz tőle, olyannyira, hogy a szíved egy pillanatra kiugrik a helyéről, az valami vérfagyasztó érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése